Február a meteorológiai évszakváltások szerint az utolsó téli hónap. Ősi magyar nevén Jégbontóhava, de régiesen Februárius, a népi kalendáriumban pedig Böjtelő havaként említik. Ez a legrövidebb hónap, hiszen csak 28 napos, 4 évente, szökőév alkalmából 29 napos. A történelem során háromszor volt február 30-a is. Svédországban 1699-ben áttértek a Julián-naptárról a Gergely-naptárra, majd 1711-ben mégis visszatértek a Julián-naptárhoz, az elcsúszások miatt azonban hozzáadtak egy napot a februárhoz, így az 30 napos lett.
A Szovjetunióban 1929-ben forradalmi naptárat vezettek be, melyben minden hónap 30 napos volt, a fennmaradó 5, szökőévekben 6 nap pedig egyszerűen pihenőnap volt, ami egyetlen hónaphoz sem tartozott. A különös naptár mindössze két évig volt érvényben, de így ezen a területen 1930-ban és 1931-ben is volt február 30-a. Hagyományosan februárra esik a farsang időszakán belül a legtöbb bál, mulatság, lakoma, mely hamvazószerdáig tart. A legvidámabb a „farsang farka” volt, mely vasárnaptól húshagyó kedd éjfélig tartott. Az ország minden területén nagy mulatságokat tartottak ekkor. Nyergesújfalun szokás volt régen, hogy a nők mindhárom napon más ruhában mentek táncolni. Első nap fehér volt az ingük, kötényük és szoknyájuk is. Második napon a szoknyát rózsaszínre, a harmadik napon pedig lilára cserélték. Kedd éjfélkor volt a farsangtemetés. Egy férfi, – ki a farsangot jelképezte – , a kocsma előtt befeküdt a koporsóba és letakarták. Papnak öltözött társa tréfás búcsúztatót mondott felette. Ezen mindenki jól szórakozott, hiszen a szöveg igen huncut volt: „Kolbász legyen gyertya helyett, / 18 éves kislány mondja a rekviemet! / Addig iszunk, míg a fogunk el nem ázik, / Míg a szőlőmag a hasunkban ki nem csírázik.”
Ez volt a farsang csúcspontja, másnap már hamvazószerda volt, s véget értek a mulatós napok.
Katonáné Bergmann Violetta
@dyművek 