KOLLÁR-KLEMENCZ LÁSZÓVAL TALÁLKOZTUNK

/Beszélgetések a Galériában – jegyzet/
Mit is mondhatnék, egyszerűen fantasztikus volt! Nagyon örülök, hogy ezt az írót is megismerhettem, hallhattam, láthattam.
Mikor először hallottunk róla magyarórán, nem nagyon keltette fel az érdeklődésemet, ám amikor egy novelláját elolvastuk, ez megváltozott. Ez a novellaelemző pályázat alatt tovább fokozódott, nagyon élveztem csinálni. Csak úgy ittam a sorokat, sokszor egymás utáni olvasás után is ugyanazt a hatást érte el, megrázott és elkápráztatott egyszerre. Igaz, a novellának nem volt túl pozitív hangzata, de ahogy olvastam, furcsa módon jó dolgok is eszembe jutottak.
Mikor közeledett a beszélgetés időpontja, nagyon örültem. Maga a találkozás is nagyszerű volt, nagyon kedves és légies beszélgetést hallgathattunk meg. Nagyon tetszettek a kérdések és a válaszok, amiket kaptunk. És amikor elővette a gitárt! Az valami hihetetlen volt! Már amikor meghallgattuk, nagyon tetszett a dal, de élőben volt valami megmagyarázhatatlan érzés. Gondolom, ezért járnak az emberek koncertekre is, de én ezeket az érzéseket itt kaptam meg, helyben az iskolában.
Az íróról is csak jót tudok mondani. Mikor ki kellett mennünk átvenni az oklevelet, már ott is rendkívül kedvesnek és tiszteletreméltónak tűnt, ezt tetézte a fotó készítésének szituációja, amikor segített abban, hogyan kellene az oklevelemet tartanom. Volt annyira kedves, amikor látta, mennyire zavarban vagyok, és nem tudtam, mit kellene csinálnom, segített, sőt fel is vidított.
Végszóként nagyon köszönöm mindenki nevében, hogy írókat, írónőket ismerhetünk meg! Számomra maradandó, örök élmények!

Renner Izabella Beatrix /a Zafféry Károly Szalézi Középiskola 10. B osztályos tanulója/